Őszintén bevallom kezdtem megrémülni újra egy kicsit.
"De miért nem?"
"Mert Louisnak és Tomnak kell elmondaniuk neked egy szertartás keretében,de erre a beszélgetés szó jobban illene."
"Oké,kezdek semmit se érteni...Mi történik velem?"
"Nyugodj meg,nincs semmi baj"-és igen már megint ezek a fránya szavak.
De valahol mélyen tudom hogy ez nem így van.És ő is tudja hogy baj közeleg,de még magának se vallja be.
"Ha nem mondasz semmit akkor kiderítem én!"
"Ne legyél makacs!Túl veszélyes"-mikor Niall kimondta ezeket a szavakat hirtelen Harry nyitott be,amitől Niall és köztem megszakadt a kommunikáció.
-Persze,miért? - árulkodott a tekintete hogy szeretne valamit,csak éppen azt nem tudom hogy mit...mondjuk most már semmit se tudok.
-Hogy vagy?-ült le közben az ágyra lassú léptekkel haladva.
-Hát,voltam már jobban is-valltam be az igazat.
-Nyugodj meg.Minden rendben lesz-mondta miközben megsimította az arcát kétoldalról lefelé.
Nem is tudom.Valahogy fura érzés kapott el.Megnyugtatott a közelsége.Sose éreztem ilyet egy fiú...bocsánat.Egy ember közelébe sem ugyan is a fiúk,sőt egyetlen fiú se állt velem szóba eddig......eddig.
-Nagy gondot okozna,ha itt maradnál velem?- kérdeztem remegő hangon és lányos zavaromban lesütöttem a szemem.
-Nem dehogy is- mosolygott rám bíztatóan amitől kicsit visszahúzodott a paradicsom vörös színe az arcomnak.
Harry felállt és elhúzta a függönyt az ablakot kinyította így friss levegő árasztotta el a szobát.Ismét.
Amitől valamilyen furcsa módon új erőre kaptam.Nem voltam fáradt úgy éreztem mintha akár egy világot tudnák romba dönteni.....
Utána Harry lefeküdt mellém az ágyba,majd a vállára hajtottam a fejem és nem sokára el is aludtam.
*Harry szemszöge*
Tara elaludt.Újra Lana jutott eszembe.
Van egy dal amit ő írt,most is annak a sorai csengettek a fülemben és a gyönyörű hangja:
Sérült a szívünk de mi még is összeláncoltuk,hiába
Ugrottunk, és sosem kérdeztük, hogy "Miért?",
Csókolóztunk, varázsod alá kerültem,
Egy olyan szerelem varázsa alá, melyet senki sem tagadhat meg.
Csókolóztunk, varázsod alá kerültem,
Egy olyan szerelem varázsa alá, melyet senki sem tagadhat meg.
Sosem akartam háborút indítani,
Csak azt akartam, hogy engedj közel,
És ahelyett, hogy erőlködtem volna,
Azt hiszem, közel kellett volna engednem téged.
Sosem akartam háborút indítani,
Csak azt akartam, hogy engedj közel,
Azt hiszem, közel kellett volna engednem téged.
Sose mondd, hogy én csak elsétáltam,
Örökké akarni foglak.
Csak azt akartam, hogy engedj közel,
És ahelyett, hogy erőlködtem volna,
Azt hiszem, közel kellett volna engednem téged.
Sosem akartam háborút indítani,
Csak azt akartam, hogy engedj közel,
Azt hiszem, közel kellett volna engednem téged.
Sose mondd, hogy én csak elsétáltam,
Örökké akarni foglak.
Úgy jöttem, akár egy romboló labda,
Sosem sújtottam keményen a szerelemre,
Minden, amit akartam, hogy ledöntsem falaidat,
Minden, amit valaha tettél összetört engem.
Úgy jöttem, akár egy romboló labda,
Igen, lehunytam szemeimet és suhantam,
Ott hagytál engem a lángok között, hadd zuhanjak le,
Minden, amit valaha tettél, hogy összetörtél,
Igen, összetörtél engem.....
Sosem sújtottam keményen a szerelemre,
Minden, amit akartam, hogy ledöntsem falaidat,
Minden, amit valaha tettél összetört engem.
Úgy jöttem, akár egy romboló labda,
Igen, lehunytam szemeimet és suhantam,
Ott hagytál engem a lángok között, hadd zuhanjak le,
Minden, amit valaha tettél, hogy összetörtél,
Igen, összetörtél engem.....
Ezt a dal akkor írta amikor cserben hagytam őt.Akkor nagyot hibáztam,bevallom.De csak egy baj van.Későn jöttem rá mekkora ostoba is voltam valójában.Sose akartam hogy mágián végezze.Nagyon szerettem.De nem tudtam mit tenni.Mikor én megmentésére siettem akkor már nem élt...A mai napig nagyon fáj ez nekem.
Minden rendben volt,még féltékennyé nem váltam és el nem taszítottam magamtól.Pedig még a barátnőm se volt...Csak barátok voltunk,de én ennél sokat többet éreztem íránta..Nagyon fáj.Rettenetesen.Leírhatatlanul.Azt hiszem ő volt az a személy aki ember létére vadállatból újra a régi,emberi énemmé változtatott engem.Ő volt az első igaz szerelmem.Bár elmondhattam volna neki.Bár lett rá volna lehetőségem.
És most itt van Tara. Másképp néz ki mint Lana más a stílusa, de a személyiségük ugyan az.Néha bátor,néha pedig nagyon félénk.Kedves,barátságos bár bátortalan.Tara szemében is ott lángol a tűz,a vágyni akarás csak úgy mint Lanáéban.Mintha Lana született újjá....de ez baromság.Ilyen nem létezik.Hiába a sok természetfeletti lény Lanát senki nem pótolhatja és az utána maradt ürességet sem...de ez a lány...ez a lány tesz engem teljessé.Csak remélni tudom hogy nem fogok elrontani semmit...
*Louis szemszöge*
*Másnap reggel*
-Eljött az idő.Tudod mit kell tenned.Hozd ide a lányt-utasított Tom mire én egy bólintással nyugtáztam hiszen itt az ideje hogy elkezdjük a szertartást..
