6.Fejezet

Belém hasított a tudat hogy valójában nem is tudom hogy ki vagyok én.Mi van ha engem örökbe fogadtak?
"Mi van ha?...."és igen...az összes lehetséges verzíó átfutott a fejemben..
Megijedtem.A tekintetem kővé dermedt.A végtagjaim jégcsap szilárdságúvá álltam.Nem tudtam megmozdulni.A lap tetején az volt oda írva hogy "McCourtney családfa".
A nagyi neve.Ellie McCourtney.

-De....de....de....az én nevem McCourt,nem McCourtney-nyögtem ki a szavakat akadozva
Lassan néztem fel.Mintha egy örökké valóságnak tűnt volna.
A levegőben érezni lehetett a feszültséget.
A tekintetem valamiért,ismét Niallel akadt össze.

"-Most mi lesz?Meddig fogja Louis húzni szegény lányt?Mikor mondja már el neki hogy ki is ő valójában?"
Hallottam.Hallottam.Hallottam Niall gondolatait amit egy aggodó tekintet övezett.
A pupillám kitágulhatott.A bőröm,az arcom hirtelen sápadtá válhatott mert csak azt vettem észre hogy Zayn a hátam mögé került és megtartott.Egyszerűen nem bírtam mozogni.

Egy kis idő elteltével a végtagjaimba visszaköltözött az erő.Lassan feltápászkodtam bár úgy tűnt hogy a lábaim felmondják a szolgálatot.

-Ki..Ki megyek inni egy kicsit-miután vetettem egy hálás pillantást kiindultam a konyhába

***

"-Hallottam Niall gondolatait.Ki vagyok én?Hogy értette ezt az egészet?Nem tudom....Tán elmebeteg lennék?"-gondolataimat egy sóhaj követte

"-Nem vagy elmebeteg"-hangzott el újra Niall hangja

Megfagytam.A pohár kiesett a kezemből,de még mielőtt leeshetett volna Niall elkapta és lerakta az asztalra.

-Nincs semmi baj-mondta majd magához húzott és nyugtatóan megölelt. - minden rendben lesz-suttogta a fülembe rekettes mély hangján

Még vagy öt percig egymás ölelésébe álltunk majd kimentünk vissza.

***

-Azt hiszem jobb lesz ha most elmegyünk-mondta Louis kerülve velem a szemkontaktust majd kiviharzott az ajtón

-Én itt maradok Tarával-mondta magabiztosan Niall de ekkor hirtelen Harry termett mellettünk.

-Majd én maradok.Te menj el vadászni a többiekkel-mondta teljes komolysággal.
A szeméből düh,komolyság,gyengédség és kíváncsiság sugárzott egyben.
Niall,Liam,Zayn követve Louis kifelé elviharoztak becsukva maguk mögött az ajtót.

-Szia-mondta mormogós hangján majd a hosszú érdes fekete kabátját levette és ráakasztotta a fogasra.
Harry egy fekete gatyában volt régies cipőben és egy hófehér pólóban.Harry egész nap a családfás könyvet tanulmányozta én meg elfoglaltam magam a ház felderítésében.
Közben néha-néha rám nézett de egy szót se szólt hozzám.Furcsa.

*késő délután*

-Vacsoráztál már?-kérdezte egy ravasz mosoly kíséretében ...észre se vettem hogy milyen hamar elment az idő.Kint már sötét volt.

-Nem.- válaszoltam majd a gyomrom egy nagyot korgott pire pipacs vörös lett a fejem

-Akkor majd én csinálok neked- és elindult a konyhába nagy mosollyal az arcán

-De nincs itthon semmi.Be kell vásárolni ahhoz hogy lehessen főzni valamit- figyelmeztettem mire megfordult a hátára kapott majd elkezdtünk futni a sötétségbe.

***

Egy kis bolt mellé vitt.

-Harry ugye nem gondoltad komolyan hogy pizsomában fogok bemenni ebbe a kisboltba?-vágtam a fejéhez szavaim nem túl szépen mire "de komolyan gondoltam arccal nézett rám"
Hát így kezdődött a "menjünk bevásárolni pizsomában project."
mondjuk nekem is lehetett volna annyi eszem hogy átöltözöm de már késő volt ahhoz...

Össze szedtünk egy bevásárló kosárnyi ételt majd oda mentünk a pulthoz.Pontosabban Harry ment oda én csak figyeltem őt kicsit messzebbről mert pizsomában azért még se állíthattam oda...arról nem beszélve hogy ez az idős hölgy eléggé megbámult már így is minket..inkább maradtam és csendben figyeltem.

*Harry szemszöge*

-80 dollár lesz-mondta az eladó hölgy majd a tárcámból kivettem a pontos összeget mire az idős megkérdezte hogy az ajtónál ácsorgó lány a barátnőm-e  de mire válaszolhattam volna elkezdett minket dicsérni hogy milyen szép pár vagyunk.
Én csak egy mosoly kíséretében hagytam ott a hölgyet majd fogva a szatyrokat és Tarat haza mentünk...Haza?!
Badarságokat beszélek már is... ez a lány megbabonázott.

*Tara szemszöge*

-Hamar végeztük-állapítottam meg a tényt miközben Harry kipakolt mindent a helyére már is neki látott a vacsorának.Ha jól láttam bolognai spagettit kezd csinálni.

Harry a csodás megállapításomat csak egy mosollyal nyugtázta és már is sürgött forgott a konyhában.

*15 perc múlva*

Harry velem szembe ült.Miután megterítettem lekapcsolta a villanyokat majd gyertya fényt gyújtott.

-Hmmm...ez isteni-motyorogtam majd faltam be az elképesztően finom étel utolsó falatait. - Nem is tudtam hogy ilyen jól tudsz főzni.-dícsértem,

Mosolygott.De még mindig nem szólalt meg.Kezdem kényelmetlenül érezni magam..

-Köszönök mindent,de felmegyek aludni-mosolyogtam majd elpakoltam magam után és felmentem.

Lezuhanyoztam majd egy rövid gatyát és egy pántos pólót hagytam magamon.

Megint nem tudtam aludni.A plafont kezdtem el vizslatni.

Egy hirtelen ötlettől vezérelve megszólítottam gondolataimban:

"Niall,héééé alszol?"

"Nem.Mi nem alszunk sose"-válaszolt.Tehát működik.

"Ki vagyok én?Pontosabban,mi vagyok én?Tudom,hogy tudod."-kérdeztem

ps:ha találtok benne helyesírási hibát bocsánat,csak siettem és nincs energiám most átnézni.Szép estét!:)

5.Fejezet

*Tara szemszöge továbbra is*

Azt hittem hogy ott helyben elájulok.

-Vá-vá-vámpírok?-rökönyödtem meg.

-Vámpírok.-erősítette meg Liam

-Remek-sóhajtottam el magam.

Kezdett forogni velem az egész hely.Le kellett ülnöm a lépcsőre mert különben tényleg elájultam volna ha nem teszem meg.

-Vámpírok?Ez hogy lehetséges?-kérdeztem csillogó szemmel.Őszintén szólva égtem a vágytól hogy megtudjam mi folyik itt körülöttem....mert egy dologban biztos voltam...hogy semmi sem véletlen.

-199 éve élek így...ebben az élet formában-kezdte el mesélni Louis aki hirtelen került elém.Legalább is a cipője.Képtelen voltam felnézni rá. - Tudod Tara a vámpírok hasonlítanak az emberekre.Sok mindenben.-mikor ezt kimondta leguggolt és felemelte az ajkam így szemkontaktusba merültünk Gyönyörű ellenállhatatlan pillantása volt.A markában tartott.A rabja lettem.Újra elkezdett mesélni és továbbra is tartottuk a szemkontaktust - Kinézetünk hasonlít az emberekéhez,csak egy dologban tér el.Az ember számára mi csábítóak vagyunk,tehát a ti szemetekben sokkal szebbek és helyesebbek vagyunk.Mi is eszünk rendszeresen,csak nem éppen emberi ételt,hanem vért.Állatok vérét isszuk általában de vannak olyan társaink akik újszülöttek.Ők az első 150 évében tanulnak meg elszakadni az emberi vértől és ez egy nagyon hosszú kitartást igénylő feladat számukra pont mint Zaynnél.De ne aggódj!Tudni fogja kezelni az éhségét.-mondta és egy megnyugtató mosolyt eresztett felém,de továbbra is tartotta az ajkam így kényszerítve hogy a szemébe nézzek és ne a körülöttünk álló fiúkra.Egy kis szünet után újra mesélésbe kezdett. - A szemünk is más ha vérszagot érzünk vagy mérgesek dühöt állapotban vagyunk esetleg a neon lámpa fénynél.A szemünk színe az előbbi eseteknél vérvörös,az utóbbinál arany.Kétszer erősebbek vagyunk az embernél.Kétszer olyan gyorsan futunk mint egy gepárd.Szerintem ennyit elég most megtudnod.A többit majd később.-mosolygott rám és elengedte az ajkam,de még mindig a szemébe néztem.

Igaz nem sokáig.A pillantásom hamar áttévedt a mellettünk ácsorgó 4 fiúra is.Csodálattal tekintettem rájuk.Már nem féltem.Tisztán láttam.És mikor egy-egy fiúra ránéztem érdeklődve figyelték a tekintetem.

Az ikrek szülöttje vagyok.Tudásszomja éhezem.

-De akkor hogy jöttetek be a házamba...mármint nem vagyok hülye,láttam hogy a lábatokon,de erre van valami szabály nem de?-kérdeztem kíváncsian és a pillantásom visszakalandozott Louishoz

-Jól mondod.Egy idegen házba csak akkor mehetünk be ha kopogtatunk 1-et és elsőre kinyitják majd beinvitálnak minket.De ez a te esetedben más.-mondta Harry.Kicsit meglepődtem hogy nem Louis válaszolt..

-De miért?-kíváncsiskodtam.De lehet nem jól tettem.Erre a kérdésemre Harry elviharzott a távolba.Kicsapva maga után az ajtót ami ki is esett a helyéről

-Majd mi megcsináljuk-mondta egyszerre Zayn és Liam majd Zayn rám nézett és azt mondta hogy ennyivel tartozik nekem.

*Harry szemszöge*

Ahogy Tara megkérdezte hogy miért egyszerűen késztetést éreztem arra hogy elfussak.Úgy látszik az a mondás sem igaz hogy az idő mindent begyógyít. Egyeltalán nem igaz.Az idő nem gyógyít be semmit,csak megtanulunk a fájdalommal élni ami olykor-olykor elerősödik rajtunk és felszínre tör.

"Addig foglalkozz a másikkal,amíg él,mert mikor már nincs,akkor veszed észre a hiányát,hogy mennyire más,hogy nincs veled.Mikor elveszted azt,akit szeretsz egy világ törik össze benned,de tanulj meg felállni és tovább lépni.Na ez az,ami soha nem fog megtörténni,mert az emléknek a nyomait örökké magadon cipeled"

Lana szavai vízhangzottak a fejemben.Ő szokta ezt mondogatni nekem mikor az apukája meghalt...és milyen igaza volt.Csak...csak kár hogy meghalt.Még mindig fáj Lena hiánya.

Kiértem a kiáltó sziklára.Mi már csak így hívtuk.Az erdő sűrűjében lappangott.Az erdőben van egy hatalmas szakadék.Több száz méter mély és ez a kiáltó szikla az évek folyamán kitülemkedett.Mindig ide jöttem ha valami bántott.Lenával is ez volt a közös helyünk...

Gondolataimba merülve észre se vettem hogy leültem és csak lógattam a lábam.Még mindig a hajnali harmat illata volt mindennek.Hűvös volt mindenhol.A nap még csak felkelő félben volt,legalább is innen úgy látni.Pedig már kezdte megvilágítani az erdőt.

Az első sugarak a kezemre értek.Melegséget árasztottak.Pár pillanatra azt hittem hogy Lena fogja a kezem de mikor lepillantottam csak a napsugár volt az.Pedig ez az egész dolog már 60 éve történt.

Sose gondoltam volna hogy egy lányt is képes leszek szeretni mint őt...

*Louis szemszöge*

*McCourt ház lépcsőjénél még mindig*

-várjunk csak...-mondta Tara majd egy hatalmasat ugrott felfelé és beviharzott a nappaliba majd heves kutatásba kezdett.

Hirtelen fordult hátra és nagyon meglepődött.

-bocs...csak még meg kell szoknom-motyogta az orra alatt majd egy nagy könyvet rakott le az üveg asztalra

Remélem Harry jólvan.Tara a tudta nélkül felszakította a régi sebeket.

Lena is régen itt élt.Cseléd lány volt,de akkor még más évek jártak.Tara felmenői gazdagok voltak.Harry abban az időszakban élte 18-adszor a 19. életévét.Iszonyatosan szerelmesek voltak.Persze ezt a felmenők nem engedték mert Harry is a gazdagok csoportjába sorolták.Olyan szerelmet mint az övüké még nem láttam.Mikor a baleset történt és látta már nem segíthet Lenán akkor majdnem ő is öngyilkos lett mint a lány.Emlékszem,majdnem idegösszeroppanást kapott akkor.

Lehet beletelik egy kis időbe még megszokja hogy új lakója van a háznak..

A gondolataimból Niall szakított ki.

-és neked Louis mi a véleményed?-kérdezte

*Tara szemszöge*

Abban a nagy könyvben amit az asztalra tettem le a családfám volt.Még a takarítás közben bukkantam rá.Zayn összetörte a könyvespolcot így egy kis időbe került míg megtaláltam,de végül meg lett.

Niall előttem termet,letérdelt majd együtt kezdtük el tanulmányozni a könyvet.

-Hogy tudsz fejjel lefelé olvasni?-érdeklődtem

-Az évek során hozzászoktam,vagy nem tudom-válaszolta

Érdekes nekem sose ment.Majd lapozgatás közben elmosolyodtam mire Niall is elmosolyodott.Már nem is voltak annyira félelmetesek.Azt hiszem ezt az alkalmazó képességemet apukámtól örökölhettem.

Egyszer csak Zayn és Liam jöttek be.

-Elmegyünk megkeresni Harryt,nem jössz?-kérdezték Nialltól

-Nem hiszem hogy ez jó ötlet...neked mi a véleményed Louis?-kérdezte a szöszi a csapat vezértől

-Időre van szüksége.Hagyjátok.-mondta halál nyugodtsággal majd leült mellém és elkezdte vizslat a könyvet amiben kutakodtunk.

Bár eddig nem találtunk semmi érdekeset csak bál - és különféle események feljegyzéseit névvel ellátva.Majd hirtelen ötlettől fogva a könyv közepébe lapoztam és megtaláltam a családfám.

Érdekes volt.A lapok ott már régiek voltak.Óvatosan kezdtem végig húzni az ujjaim.De volt egy kis bökkenő.A szüleim nem találtam rajta.Csupa idegen ember volt számomra.Különféle nevek és fényképek.De senki ismerős...

4.Fejezet

A kedvencemet,hawaiit jó sok kukoricával,de ekkor valaki a frászt hozta rám.

-Boo!-kiáltotta valaki a hátam mögül majd jéghideg kezét a vállamra tette.A köntösömön is áthatolt a keze hidegsége.
Akkorát sikítottam hogy még a közelben sütkérező madarak is felreppentek.Tisztára mint a filmekben.Nem számítottam senkire,a semmi közepén...
A pulzusom megemelkedett,a szívem lüktetése a fülemben tombolt.A gyomrom a torkomba ugrott fel.Szép lassan hátra fordultam és csak reménykedtem hogy nem valami űrlény vagy valami más áll mögöttem,és erre a csodás következtetésemre is anyám miatt jutottam.Ha a saját gyermekét egyedül hagyja,akkor mi állhat a lánya mögött egy elhagyatott terület kellős közepén?

-Szia-mondta a mögöttem álló fiú csapat kórusban

Köpni nyelni nem tudtam."Mi a frászt keresnek ezek itt?"-ez volt az első gondolat ami átfutott a gondolataimban.Csak tátott szájjal bámultam őket.
Velem szemben egy barna,göndör hajú fiú állt.Mellette egy szintén barna árnyalatú zselézett fiú.Tőlük jobbra egy szőke és egy fekete hajú.Azt hiszem a szívem egy ütemet is kihagyott mire ezt megállapítottam.
Szerintem beletelhetett pár percbe mert arra eszméltem fel hogy tátott szájjal bámulom őket.

-Mit kerestek ti itt?Kik vagytok?Mit akartok tőlem?....öhm már mint sziasztok-hadartam el vádlóan a kérdéseim majd észbe kaptam hogy ez nem illik,udvariatlanság

-Én Harry vagyok-mondta a göndör hajú -neked jobbra Liam,balra Niall és Zayn - a fiúk csak egy enyhe bólintással "köszöntek" újra,hogy a nevekhez arcot is tudjak párosítani

*Louis szemszöge*

A lábam egyre gyorsabban mozgott.Azt hiszem ideje volt meglátogatni a szövetségeseink.A vérfarkasokat.
A telephelyükhöz mentem.

-Mit keresel te itt?!-vágta a fejemhez nem túl barátságosan Jackob
Már láttam hogy támadni akart,de ekkor hirtelen a falka vezérük Tom fogta meg a vállát ezzel hárítva az átváltozását farkassá.

-Mi történt?nyugtalankodott.Tehát gondolom hogy megérezte rajtam hogy baj van.

-A régi McCourt házba beköltözött egy lány-mondtam teljes nyugodtsággal

Nem lepte meg ez a kijelentésem.Tehát tudta...esetleg már látta is.

-Most akkor mi lesz?...az egyezséggel?-kérdeztek kicsit akadozva

-Marad.Nem rúgjuk fel.-és ennél a mondatnál elintette a többieket akik árgus szemekkel figyelték az eddigi történéseket.Ketten maradtunk.

-Tudod jól te is a jóslatot.Vigyáznunk kell rá.A régi McCourt ház semleges lesz a fajtánkra nézve.De csak az a terület-szögezte le

-Rendben-biccentettem majd hátat fordítottam és elindultam a McCourt házhoz.

*Tara szemszöge*

-És mit akartok tőlem?-kérdeztem hitetlenkedve és ekkor egy újabb fiú termett elő a semmiből egy nagy tábla csokival

-Engem Louisnak hívnak.Tessék ez a tied-adta oda nekem a tábla csokoládét

-Üdv itt nálunk a semmi közepén-mosolygott Niall,ha jól jegyeztem meg a nevét

-Bejöhetünk?-kérdezte Harry

-Öhm..persze..de még nincs kitakarítva-pirultam el kicsit

-Akkor segítünk-adta a frappáns ötletet Liam

-Ha nagyon akartok-egyeztem bele majd fogtam a nagy pizzás doboz meg a csokit és beinvitáltam őket

-Woa de szép ház-mondta Zayn amint belépett.Furcsa,eddig nem nagyon szólalt meg.Ahogy a többiek sem.

A fiúk neki láttak takarítani.A bútorokról,festményekről egyaránt leszedték a nejlonokat.

Gyorsan megettem a pizzám ami reggeli gyanánt szolgált.Nagy pizza volt.Én meg gyorsan befaltam,amin csodálkoztam is.Nem szoktam én ennyit enni.

A konyhából kifele jövet mikor épp indulni akartam felfele átöltözni majd besegíteni akkor Harry hirtelen a semmiből bukkant fel és nekem jött a kezében egy üveg vázával.

A vázát elejtette és széttört.A padlón hevert ezer darabban.Kivéve egy szilánkot.Ami a mellkasom felső részébe állt bele.

Nagyon megrémültem.A vérem megint a fülemben dobogott. Harry szeme hirtelen elvörösödött.

Azt hittem rosszul látok,pislogtam is kettőt hogy megbizonyosodjak de nem csalt a szemem.Harrynek vörösen izzott a szeme.

Ekkor egy semmiből jött kéz fogását érestem a karomon.Annyira erős volt hogy éreztem elgyengül a karom.Elfordítottam a fejem.Zayn volt az,szintén vöröslő szemekkel.Ekkor hirtelen megint egy nagyot sikítottam mert nem csak a szeme volt vörös.Hanem agyar szerű szemfogai is voltak.Remegtem.Féltem.Mi történik velem?

Megpróbáltam hátrálni de nem sikerült.Zayn nagyon erősen fogott.A nyakamhoz közelített de ekkor hirtelen az új srác-legalább is számomra új srác-ellökte tőlem Zayn mire a fogvatartóm a nappali bútorán és a testétvel bemélyesztett falat tartotta előnyben.Louis meg a nyakát fogta de jó erősen.

-M-m-mi történt?Kik vagytok,vagy is inkább kik?-mondtam el a kérdéseim remegő ajkaimmal Harrynek célozva a kérdéseim és hátrálni kezdtem.

-Vámpírok vagyunk.-mondta ki a kulcsszót a kérdésemre.

Azt hittem ott helyben elájulok.

3.Fejezet

*továbbra is Harry Styles szemszöge*

-Hogy micsoda?-hőkölt fel Louis hirtelen a hátam mögül.

Komolyan mondom néha még mindig megijeszt ha ilyet csinál.Közülünk ő a leggyorsabb,legerősebb.Ő az úgy mond Alpha.A vezérünk.

-Ne kapd fel a vizet..-nyugtattam-de a...régi McCourt háznál jártam-mondtam ki kerek perec az igazat.

-De tudod jól te is hogy az a ház el van átkozva!-ordibált velem.
A szemei vörösen kezdtek izzani.A homlokán egy ér nagyon kidudorodott.Azt hiszem most nagyon felhúztam.Nem csoda..Én egyre jobban csak hátrálni kezdtem.

A többiek meghökkenve néztek minket.

-Hogy érted azt hogy meg van átkozva?-érdeklődött Niall

-Hmmmm-sóhajtott egy mélyet Louis majd a szemei ismét visszanyerték fokozatosan az eredeti színét.
 Úgy értem ezt hogy egy nagyon súlyos átok sújtotta a házat ami ránk nézve és a többi hozzánk hasonlókra nagyon veszélyes.Harry akár meg is hallhatott volna...Arról nem beszélve hogy megszegte az egyezményt és átlépte a határt.A határunkat.

-Mi ez az egész?Milyen átok?Milyen határ?Erről miért nem meséltél soha?És miért csak Harry tudod erről?-kapta fel a vizet Zayn és egy kicsit ingerülten kezdte sorolgatni a kérdésekeit.

-Jól van,nyugi haver.Mindent elmondok.-paskolta meg Zayn vállát nyugtatás képen majd helyet foglalt a vérvörös kanapén.

A többiek is helyet foglaltak Louissal szemben lévő másik óriás vérvörös kanapén.

-Hát akkor....hol kezdjem-kezdet bele - Hagyd majd én-ugrottam a segítségére

-Egyszer réges-régen körübelül 150 éve történt minden.Akkor még csak épp 34 éve voltam vámpír.Akkor találkoztunk először Louissal. Minden jó volt,minden szép.Megbeszéltük hogy együtt maradunk egy csapatban,mert az gondoltuk úgy könnyebb lesz a túlélés.Végül is igazunk lett.Még abban az évben,pár hónappal rá összefutottunk egy másik klánnal...csak hogy azok nem vámpírok voltak mint mi,hanem vérfarkasok...kötöttünk velük egyezséget...úgy mond megfeleztük az erdőt.A keleti része a mién a nyugati része az övöké.És a régi McCourt ház a határ vonal.Ha valaki közölünk átlépi a határvonalat.Szabad préda.Bármikor rátámadhatnak.Bárki.Bármikor.-hangzottak el a súllyal bíró szavak a számból.A levegő megfagyott körülöttünk.Érezni lehetett a feszültséget.És ezt a roppantó nyomasztó helyzetet Liam törte meg.

-De mi is utána abban az évben ismerkedtünk meg,nem?

-De,igen-válaszolt Louis-és az átokkal kapcsolatban..Az rá 5 évvel történt.A régi McCourt boszorkány elátkozta azt a házat.Az a ház vámpírokra és vérfarkasokra egyaránt ugyan úgy veszélyes míg a 16.hol eljövetelekor egy lány fel nem oldja.Legalább is így szólt a jóslat.-fejezte be és mintha mise történt volna felállt és elindult kifelé.

-És ezt nekünk eddig miért nem mondtátok el?-értetlenkedett Niall

-Mert nem akartunk senkit se veszélybe sodorni és eddig nem tűnt fontos információnak számotokra mert ti mindig az ellenkező irányba vadásztatok Harryvel az egyetemben a mai napig-mondta nyomatékosan Louis miközben kifelé sétált-elmentem,majd jövök-az ajtó becsapódott.Elment.

-Ez elég érdekes-mormogta Liam az orra alatt.

-Én még sose találkoztam Vérfarkassal.És ti?-kérdezte Zayn.
Látszott hogy a kíváncsiság fénye felgyúlt a szemében

-Én sem-mondtuk egyszerre a kórusban a többiekkel

-Ki akarja megnézni az új lányt?-kérdezte hirtelen Liam

Ő tőle ez nem megszokott viselkedés.Mindig meghúzódik.Ő úgymond Louis mellett a csapat agya.Sose cselekedik elhamarkodottan.De ez most másképp volt.Látszott rajta is a vágy hogy megtudja ki az új lány és szerintem a vérfarkasok is eléggé érdekelték őt.Legalábbis megmozgatta a fantáziáját milyen egy vámpír és vérfarkas harc.

-Én-mondta Niall és már indulásra készen becélozta az ajtót.

-Én is veletek tartok-mondta Zayn

-Akkor megyek én is-adtam be a derekam és megcéloztok a régi McCourt házat.

*Tara szemszöszöge*

*Csöngettek*
A szó szoros értelmében leestem az ágyról.

-MEGYEK-kiabáltam torkom szakadtából.

Igazából nem nagyon értettem hogy ki és mit akar itt nálam ilyenkor.

-Jesus-keltem ki magamból.Még csak reggel 7 óra volt.

Magamra kaptam egy fehér selyemből készült köntöst és elindultam a lépcsőn lefelé.Hát nem kis meglepetés ért.

-Szia-mosolyogtam kedvesen

-Szia,ez a tied a számla el van intézve-mondta hadarva a pizzás fiú és elindult a kocsija felé

-Várj!KI fizette ki?Legfőképp ki rendelte nekem?-rohantam utána miután leraktam a pizzát az asztalra a teraszon búslakodó asztalra

De pechemre nem értem utol.Hát ilyen az én szerencsém.Az anyám elhagy,,pontosabban egyedül hagy egy nagy házban most meg ez.Már csak a távolodó autót pillantottam meg ahogy sietve elhajt.
Szomorúan vizsgálva a tényeket visszamentem a teraszra és megnéztem milyen pizzát kaptam.
A kedvencemet,hawaiit jó sok kukoricával,de ekkor valaki a frászt hozta rám.

2.Fejezet

Ma annyi minden fogadott meglepetésként, hogy jobbnak láttam ha kipakolok és veszek egy meleg fürdőt.

***

Megnyitottam a csapot.Kissé nehézkesen mert már jó ideje nem használhatták.
Az ablakokat kinyitottam és hagytam hogy a langyos levegő betöltse a 'termet'...azt hiszem nevezhetem teremnek mert hatalmas volt.
Ahogy a friss levegő áramlott be úgy lengette a függönyöket.Kintről a madarak csiripelése hallatszott be.

A ruháimat levettem és bemásztam a gyönyörű kádba.
Éveztem ahogy a meleg víz a bőrömhöz lapul.Teljesen belecsúsztam a kádba.Épp csak annyira maradtam fent hogy levegőhöz jussak.
Csend uralkodott minden hol.A gondolataim újra rohamnak indultak.Bevallom nem kicsit megvagyok rémülve.Nem tudom mi lesz velem,egyeltalán hogy fogok élelemhez jutni,hogy fogom kifizetni a számlát?Hiszen egy ilyen nagy ház eltartása nem kis teher...

***

1 órás fürdés után felöltöztem,egy nagy pólót kaptam magamra.
Lerohantam a konyhába,lekapkodtam az összes műanyag rongyot amivel levoltak takarva a bútorok.Miután ezzel végeztem a gyomrom jelzésére kaja után kezdtem el kutatni.Hát nem sokra mentem.1 db szendvicset találtam csak...meg egy levelet,amire az én nevem volt írva.Kinyitottam és a meglepődöttségtől még a szavam is elállt:

"Kedves Tara!
Tudom nagyon nehéz neked most,nem nagyon érted a körülötted lévő történéseket.Biztos nagyon magányos vagy,de nem lesz ez így sokáig.Bírd ki kicsim.Erős vagy!Az én lányom vagy!Kifogod bírni csak akarnod kell,erősnek kell lenned!
A ház dolgaival ne törődj,azokat majd én intézni fogom.A borítékban találsz egy platina kártyát.Azt használd ha éhes vagy,vagy ha valamire szükséged lesz.Mindig felfogom tölteni neked.
Eljön az idő mikor minden másképp lesz.Mikor a család összes tagja újra együtt lehet...de még nem azok az idők járnak.Mindegyikünknek erősnek kell lenni.Sajnálom de többet nem mondhatok el neked.

Szerető anyád,

Misa"

A könnyeim megint egymást lökdösték kifelé.A torkomban hatalmas gombóc foglalt helyet.Nem értem mit jelent ez a levél...Mi az hogy eljön az idő mikor mindannyian együtt leszünk?!Mit ért az alatt hogy magányos vagyok de nem lesz ez így sokáig?!

Egyszerűen semmit se értek..

Miután megettem a szendvicset,felmentem a szobámba.A fürdő ajtaját nyitva hagytam hogy éjszaka egy kis friss levegőt is kapjak. Jódarabig csak a plafont tudtam bámulni.Szorongtam.Forgolódtam.Valamilyen oknál fogva egyszer csak elnyomott az álom és már nem forgolódtam többet.

*Másnap hajnalban*

*Harry Styles szemszöge*

Egyre erősebb leszek.Egyre gyorsabban tudok vadászni.Egyre gyorsabb leszek.

Már 167 éve hogy így élek.Ilyen....ilyen formában.Néha még a mai napig sem tudom felfogni hogy mi van,vagy is jobban mondva mi történt velünk.

A nap már felkelő félben volt.Az első sugarak megvilágítottak az avart.Az élőlények is éledezni kezdek.

A távolba hirtelen valami furcsát hallottam.A régi McCourt ház felől.Valaki van ott.

A lépteim felgyorsultak.Másodperceken belül oda értem.

Meglepetésként ért hogy felújították.Az első gondolat ami átfutott a fejemen hogy "lakhat-e itt valaki".Egy pillanatra mozdulatlan maradtam.

Szívdobbanásokat hallottam.Valahol az emeleten lehet valaki.

Gyorsaságomnak köszönhetően hamar,hangtalanul feljutottam az emeletre.De a lépcső tetején a szívdobbanások hangja felhangosodott a fülemnek.A hang felé vettem az irányt.

Egy nagy barna ajtó állta az utamat.Megpróbáltam halkan kinyitni már amennyire ez lehetséges volt.Kicsit megrezegtek a tartózárak.

Ahogy kinyitottam az ajtót egy lányt pillantottam meg.Első felindulásból,közelebb szerettem volna menni hogy jobban szemügyre vehessem,de valami nem engedett.Valami hatalmas erő tartotta markában a szobát.

Az alvó lányt néztem percekig.Egyszer csak megfordult,és megláttam gyönyörű arcát.

Arca sima volt..Káprázatos szőke hajtincsei voltak a végén pár narancs,kék tinccsel.

Szemét kezdte nyitogatni...jobbnak láttam ha eltűnök.Így hazafelé vettem az irányt és gyorsan elmentem...de valamiről megfeledkeztem...az ajtót nyitva hagytam.De akkor még nem tudtam hogy ennek mekkora jelentősége lesz.

*Otthon*

-Megjöttem-üvöltöttem a srácoknak

-Itt vagyunk-üvöltötték szinkronban

-Hol voltál?-kérdezte Liam

-A régi McCourtháznál.Egy lány költözött oda..-mondtam lengén 

-Hogy micsoda?!.hőkölt fel Louis hirtelen a hátam mögül.

1.Fejezet

-Nagyon sajnálom kicsim,de mindenkinek ez lesz a legjobb.Egy nap majd megérted hogy mit miért teszek..tettem.- mondta elhalkulva anya miközben a szemében egyre csak tolakodóbb könnyekkel küszködött

Én teljesen megsemmisülten álltam ott a bőröndjeim mellett és egyre csak távolodó autót néztem.Csak bámultam ki a fejemből mint valami értetlen kis fruska.Figyeltem ahogy a kocsink kereke kicsit kipörög majd sikeresen elindul...elindul...a távolba.

Lefagytam.Mi lesz most?Itt állok a semmi közepén.Elhagyatottan.Sebezhetően.A fejemben a gondolataim csak úgy cikáztak.Szinte már egymást lökdösték kifele.Mi lesz most velem?Hogy fogok egyedül boldogulni?Ki fog rám vigyázni?Ki fog velem maradni tomboló szélviharokban?Ki fog segíteni nekem ha valamiben elakadok?

A válasz pofon egyszerű.SENKI

-Senki.Senki sem...-mondtam ki a szavakat a végtelenségbe.Szám kiszáradt,szemem könnybe lábadt.Lábaim megremegtem és térdre estem.Az agyam még mindig nem tudta felfogni hogy mi is történik velem.Még magam se.Az üresség csak úgy tombol bennem.Kifogyhatatlanul tombol...Egyre többet és többet akar.

Hideg arcomon az első könnycsepp akadozva csurgott lefele utat taszítva magának.Nem telt bele sok idő,jöttek a társai is.Ott zokogtam a semmi közepén.Az elhagyatott területen,hol a madarak csiripelése hallatszik,pár mókus ugrálása ahogy próbál eljutni az egyik fáról a másikra és néhány ág reccsenése a szélben,az avar zümmögése és az én zokogásom.

Felhősödött.Nem tudom mióta térdelhettem a porban,de szerintem elég sok idő telt el.Erőt véve magamon felálltam,leporoltam a fekete gatyám,a hajam és a ruhámat megigazítottam majd megfordultam a tengelyem körül.

Eddig észre se vettem hogy milyen szép ház előtt hagyott az...a saját anyám.
Hófehér volt.A boltíveit díszes mintázat borította.Az ablakok felett is félkörben fodros minták foglaltak helyett.Az ablakok tiszták voltak,de belátni nem lehetett a csipkés függönyöktől.
Elől egy hatalmas terasz foglalt helyet rajta egy asztal szettel.A barna székek finom,csiszolt tapintásúak voltak.Ránézésre tudom.Hogy honnét?A nagypapám asztalos volt.Kiskoromban rengeteget figyeltem ahogy dolgozik szóval van némi érzékem az ilyesmihez.

Megfogtam a bőröndjeimet és felpakoltam őket a tornácra.A kérdés már csak az hogy hogy jutok be.Első felindulásból az ajtó előtt a "WELCOME" feliratú szőnyeg alatt néztem körül.
Jackpot.Meg van.Kinyitottam az ajtót és egy hatalmas elő tér fogadott gyönyörű fehér falakkal.

Az ajtó mellett egyből jobbra fogasok voltak.Ruha fogasok némi kabáttal.Kicsit beljebb merészkedtem és egyből kétfelé vezető ajtó nyílás volt,ajtó nélkül.Balra Egy gyönyörű nappali volt hatalmas piros bőrgarnitúrával.Itt a falak halvány zöldek majdhogynem türkiszkékek voltak,de az összes bútor le volt takarva,ahogy a falakon lévő festmények is és mindent a por uralma vont be.
Jobbra egy gyönyörű szoba volt.Nem is tudom minek nevezzem.Az is valami nappali féle volt de itt szép halvány sárga falak voltak.Itt is hasonló állapotok uralkodtak mint az előző szobában.
Felfelé egy hatalmas csiga lépcső nyúlt.Itt is fonom,csiszolt volt a fa.
A lépcső mellett egy kissé szűkebb folyosó vezetett hátra felé.A falakon itt a festmények nem voltak letakarva.

Ahogy a folyosó véget ért jobbra egy hatalmas konyha volt,modern felszerelésekkel.A kiváncsiságommal vezérelve lekaptam a hűtőről a hatalmas fóliát és kinyitottam.Hát nem az fogadott mint amire számítottam.Üres volt,akár csak a filmekben.Figyelmen kívül hagyva visszamentem és megnéztem hova vezet a rejtélyes folyosó.Egy nagy üveg ajtó állta hirtelen az utamat.Nehézkesen,de kinyitottam majd egy hatalmas,elkerített kertet pillantottam meg.

Televolt különböző virágokkal,de rengeteg rózsa volt.Piros rózsa.Itt is volt egy asztal szett,fehér kidolgozott műanyagból.Tisztára 1800-as évek.Mindenhol kidolgozott formák tekintettek vissza rám de itt is a rózsa kapott főkompozíciós helyet.Az asztaltól nem sokkal egy nagyon nagy medence volt.Hátrébb meg rengeteg virágos bokrok.

Visszamentem a teraszra és bepakoltam a bőröndjeimet majd figyelmesen kulcsra zártam az ajtót,majd a kulcsot a zsebem mélyére sülyesztettem megszokásból,csak úgy mint otthon.

Felmentem a kacskaringózós csigalépcsőn majd jobbra vettem az irányt.Egy ajtót véltem felfedezni és ahogy kinyitottam megpillantottam a régi szobám.Pontosan ugyan olyan volt.Az állam a padlót súrolta.A poszterek,a párnák és még a szekrényeim is a helyén voltak.Minden ugyan olyan volt mint a régi szobámba 2 különbséggel.Az egyik itt volt 2 plusz ajtó és az ablak elhelyezkedett egy ülő párkány tele párnákkal.
Az ágyam melletti ajtót kinyitottam és egy hatalmas gardrób fogadott.Persze üresen mert a ruháim még lent voltak.

Elindultam a másik ajtó irányába.Azt is kinyitottam.És egy csoda szép fürdő fogadott.Az ablak előtt volt egy gyönyörű kád aranyozott lábakkal.Balra a mosdó volt.És nem csak a kád előtt de a jobb oldali falon is hatalmas ablakok helyezkedtek el csodaszép fügönyökkel.A fal lila volt.Egyszerűen mesébe illő volt.

Ma annyi minden fogadott meglepetésként hogy jobbnak látom ha kipakolok és veszek egy meleg fürdőt.

Prolológus

Hi everybody!:)
Meghoztam a blog első részét.Jobban mondva a prolológust.
Elmondom az első és a legfontosabb dolgot: tudom ezer és egy vámpíros fanfic íródott,jó annyi nem,valóban nem sok...de ilyet még nem olvashattál.Ebben a blogban szó lesz több természetfeletti lényről is nem csak a vámpírokról...gondolok itt -nem lövöm le a poént-..egy szó több mint száz:ilyet még nem olvashattál.
Olvasd el figyelmesen majd a blog minden egyes apró részét,éld bele magad,engedd el a képzeleted és ha nem ítélkezel első látásra ígérem elrepítelek egy másik világba.És még valami....ma már minden blog oda jut hogy egy dark hasonmás.Aha,ez tuti nem.Főleg hogy én még sose olvastam.Nem vitt rá a lélek.Nem tudom,talán majdegyszer elolvasom egy délután...De ha bármi fajta hozzászólást fogok tapasztalni:"dark copy" és társai akkor azt törölni fogom.Megértéseket előre is köszönöm!Jó olvasást.

Prolológus

A nevem Tara McCourt.Most töltöttem be a 16. életévemet...vagy is nem rég..pár hónapja,de ez lényegtelen.Amerikából költözünk Londonba.Jelenleg is úton vagyunk.És hogy miért költözünk?Az ok egyszerű.A szüleim elváltak.De az okát nem mondták meg.Ez egy örök rejtély számomra.Voltak kisebb veszekedések mint minden családban de semmi extra ami a kiváltó ok lehetett.Talán majd egy nap tudomásomra is jut mi lehetett AZ ok...Anyám egész úton azt hajtogatta:Meglásd,jó helyed lesz itt"..Igen,meglehet de azt az apróságot elfelejtette közölni velem hogy egyedül hagy az erdő közepén egy nagy régi 16-17 korabeli ház mellett.Amihez egy hosszú föld út vezet..London szélén.A semmi közepén.Remek.Most mihez kezdjek egyes egyedül?...

Folytatás hamarosan..xoxo