SZÜNET

Nem fogok magyarázkodni,de cserben hagyni sem akartalak titeket.
Eleinte olyan blogot szerettem volna teremteni magamnak ami nem tömeg gyártmány.Sikerült is.28 rendszeres több mint 5000 kattintás.azt hiszem megcsináltam.
De egy baj van...hiába töltöttem órákat,hiába fektettem bele energiát,nem tudom tovább írni.
Nincs ihletem és összecsapni se akarom így szünetet rendelek el beláthatatlan ideig.
Egyszer nyáron,talán majd újra előveszem ezt a történetet,és befejezem.De nem most.
Sajnálom.
SZERETLEK TITEKET.ÉS MÉGEGYSZER SAJNÁLOM.
ps.:A blogot nem fogom zárolni,olvasható lesz...és egyszer megadom a végső befejezést is egyszer....

8.Fejezet

Sziasztok!Nagyon rég nem hoztam részt,de remélem az olvasóim ugyan úgy megmaradtak!:') Nem fogok kifogásokat keresni,elhanyagoltam a blogomat mivel elment a kedvem tőle.De ez megfog változni.Most már rendszeresen lesznek részek...Őszintén..amikor létre hoztam ezt a blogot ez volt kb. az első második vagy a harmadik ilyen típusú blog,vámpíros fanfices blog,és ahogy írtam a fejezeteket egyre több hasonló blogot találtam..és egyszerűen csak elment a kedvem.-Azt eddig is tudtam hogy nem fogom bezárni a blogot.És most sem fogom.Csak volt egy kis szünet.vagy valami hasonló.-Aztán rájöttem hogy az én blogom sokkal jobban eltér a többi vámpíros fanfictől.Legalább is amikor a végére fogunk érni.Együtt.Akkor már ti is látni fogjátok.:)Semmi se változott,ha tetszik a rész akkor hagyj kommentet,jelezz a blog végén a tetszik/imádtamgombbal vagy iratkozz fel a rendszeresekhez!.
Jó olvasást! :) 
------------------------------------------------------------------------------------------------------

*Másnap reggel*-továbbra is Louis szemszöge-

-Eljött az idő.Tudod mit kell tenned.Hozd ide a lányt-utasított Tom mire én egy bólintással nyugtáztam hiszen itt az ideje hogy elkezdjük a szertartást..

Amilyen gyorsan csak tudtam elmentem Tara házáékhoz.Próbáltam csendben felosonni Tara szobájába de Harry termett elém a semmiből,halkan becsukva maga után az ajtót.

-Mit keresel itt?-vágta hozzám idegesen és az ajkaiból kivillantak a szemfogai

-Itt az idő.Ma van a szertartás.-mondtam higgadtan és nyugodtan mire Harry arca kisimult és újra emberivé vált.

-De honnét tudod hogy ő a kiválasztott?-kérdezte hangjában egy kis félelemmel

-Onnét hogy ő az a lány akit az anyja elhagyott és évekkel ezelőtt rá találtunk egy boszorkány barlangjába,majd nevelőszülőknél nevelkedett fel.Emlékszel még Misára?

-Igen.

Misa volt az a nőszemély aki menedéket nyújtott nekünk még évekkel ezelőtt.Mikor az emberek elől menekültünk.Akkoriban -ahogy most sem- nem torelálták azt nagyon jól,hogy ha valaki különböző.Harryvel az erőnkkel,hallásunkkal,és gyors futásunkkal tűntünk ki a tömegből.Tisztában voltunk az erőnkkel,ezért is csak nagyon keveset használtunk belőle.Ugy látszik..ennél is kevesebbet kellett volna.

-Ő volt Tara nevelőszülője.Most már mindent értesz.Engedj!-utasítottam,de nem hátrált.

-Majd én elviszem!-akadékoskodott Harry

-Legyen.-egyeztem bele mert tudtam hogy nem fog különben engedni.Rettentően makacs természetű

*Tara szemszöge*

-Mit csináltok velem?Hova visztek?-kérdőn néztem Harry re de ő csak tovább vitt az erős karjaiban,be az erdő sűrűjébe,mellettünk szintén rohanó Louissal.

Nem szóltak semmit.Csak mentünk beljebb és beljebb az erdőbe.Harry erős karjaiból nem tudtam szabadulni.Rettentően erősen fogott.Nem tudom mennyi ideig futhattunk befelé az erdőbe de végül egy kisebb tisztásra értünk ki ahol egy csapat fiú tábortüzet gyújtott.

-Nem kell félned semmitől-mondta Harry majd Louissal eltűnt a semmibe miután egyetértően egymásra néztek.

Őszintén megmondom nem tudtam mit kezdeni a helyzettel.Egy csapat idegen fiú és én.Az erdő közepén.Megijedtem.Nem tudtam hogy most mi fog történni.Mozdulni se bírtam.A végtagjaim több tonnássá váltak.

-Szia,az én nevem Tom.Nem akarunk bántani.Nyugodj meg.Mi a barátaid vagyunk,nem az ellenségeid.-mondta egy fiú aki félmesztelen volt és egy furcsa tetkó volt a mellkasán.Pár percig gondolkoztam majd elfogadtam a helyzetet. 

-Gyere,ülj le.Mondani szeretnénk valamit-mondta egy erőltetett mosoly kíséretében.

"-Hát...furcsa helyzet az biztos.Előszőr az anyám hagy el,utána megismerkedek egy csapat vámpírral és most ez.Kíváncsi vagyok ebből mi fog kisűlni.A végén kiderül hogy még vérfarkasok...-gondoltam magamban"

"-Azok vagyunk"-jött a válasz.Nem tudom kimondta de egyik fiú se nyitotta ki a száját,és én sem.Egy kicsit meglepődtem,azt hittem csak Niallel tudok így beszélgetni.

-Nem hallottad rosszul.Vérfarkasok vagyunk-mondta Tom miközben velem szemben helyet foglalt,a köztünk lévő tűz között.

-Én ezt nem gondoltam komolyan,viccnek szántam,azt se tudom ez hogyan lehetséges..-motyogtam elhalkulva

-Nincs semmi baj,ez természetes,-mondta Tom. 

Körbe néztem és körülöttünk ülő fiúk csendben nézték az eseményeket.

-Mi egy farkas falka vagyunk.Amikor akarunk áttudunk változni.A feladatunk az hogy téged védelmezzünk.... -hogy engem?!-vágtam közbe.A szemöldököm azt hiszem az eget súrolta.

-Igen.Te egy különleges ember vagy.Pontosabban nem is ember,hanem egy természetfeletti lény,és a természetanyánk tűzte ki feladatul nekünk azt hogy ha bármikor segítségre lesz szükséged mi ott legyünk neked.

-Miért?M-m-mi vagyok én?-dadogtam a lesokkoló tény után.

-Azt pontosan mi sem tudjuk.Csak annyit tudunk rólad hogy varázserővel rendelkezel,rendkívül jól harcol,a vámpírok egy igen különleges fajához tartozol és hogy az igazi anyukád születésedkor elhagyott majd a srácok,azaz Louisék egy boszorkány barlangba találtak rád.-mondta ki azt amit én eddig nem mertem.

Valahol belül,kiskorom óta tudtam hogy én más vagyok.Különböző vagyok mint a többiek.

A kiskoromból rengetegszer beugornak emlék képek.Ahogy homokozok a szomszéd kislánnyal,vagy éppen amikor a szobámba futok sírva azt mondogatva magamnak hogy "nem is vagytok az igazi szüleim".

Sose mertem rákérdezni,mert féltem a választól.A megaláztatástól,hogy ez csak az én képzeletem szüleménye.De amint kiderült.Nem,egyeltalán nem az.

-Tudok varázsolni?-képedtem el miután feldolgoztam,azt hogy az emlékeim nem hazudtak.

-Igen.De ez a varázserő mélyen benned van.Ezt kell előhoznunk egy szertartás keretében.A varázserődre lesz szükséged hogy megvédd magad és a birtokodban lévő becses nyakláncot amit mi őriztünk eddig a házadban,mélyen elrejtve.

-És mi van,ha én ezt az egészet nem akarom?

-Ez nem akarás kérdése.Ezt muszáj megtenned.Muszáj felszínre hoznod a képességeidet különben meghalsz!.mondta nyugodtan ám parancsot teljesítő hangnemben

-Miért?Kiakar bántani?

-Jobb ha egyenlőre nem tudod meg ki az.Felkészültél?

-Nem,nem is tudom...-mondtam,de egy kicsi hangocska a fejemben azt súgta hogy igen,készen állsz rá..-Igen.-vágtam rá gondolkodás nélkül.

-Rendben.Akkor kezdjünk bele.

Tom falkájából számomra egy ismeretlen fiú odajött hozzám majd a karomon egy mélyebb sebet ejtett ezzel előcsalogatva a vérem.Ami korom fekete volt.A hideg kirázott.Akkor ezek szerint igazat mondott Tom.Nem vagyok ember.Nem tudom hogy fogom kibírni ezt az egészet egyedül.

Míg azon kalandoztam el hogy most mi lesz addig Tomék egy tálba a véremmel együtt különleges összetevőket kevertek el.Majd a tűzre dobták.

A tűz hirtelen hatalmas lángokba csapott át.A testem minden porcikája égett.Éreztem a fájdalmat.Nem bírtam tovább.Ordítottam.Éreztem ahogy elég a hús a bőrömről és ez ellen nem tudtam mit tenni csak ordítani.Ordítottam az engem elmaró fájdalomtól.

A fájdalom átjárta az egész testemet.Feljöttek az emlékképeim a gyermekkoromról.

Láttam egy csodálatos nőt,egy lányt aki rettenetesen hasonlított hozzám,Harryt,ahogy egy férfi elszakít engem egy nőtől,ahogy Misáék kocsijába betuszkolnak,és ahogy megakarnak ölni engem fekete ruhás emberek majd hirtelen egy újabb alak tűnik fel aki megment.Az emlékképek csak úgy jöttek.Folytak mint a csapból a víz.Megállás nélkül.

A tűz újra normálisan kezdett égni.A fájdalmam is elmúlt.Tom egy varázsige mormolását fejezte be a többiekkel egyszerre.Síri csend támadt.Ezt a csendet Tom szakította meg.

-Most már csak annyi a dolgod hogy elkezdj edzeni.Meg kell erősítened a képességeid.-mondta majd minden elsötétült.