3.Fejezet

*továbbra is Harry Styles szemszöge*

-Hogy micsoda?-hőkölt fel Louis hirtelen a hátam mögül.

Komolyan mondom néha még mindig megijeszt ha ilyet csinál.Közülünk ő a leggyorsabb,legerősebb.Ő az úgy mond Alpha.A vezérünk.

-Ne kapd fel a vizet..-nyugtattam-de a...régi McCourt háznál jártam-mondtam ki kerek perec az igazat.

-De tudod jól te is hogy az a ház el van átkozva!-ordibált velem.
A szemei vörösen kezdtek izzani.A homlokán egy ér nagyon kidudorodott.Azt hiszem most nagyon felhúztam.Nem csoda..Én egyre jobban csak hátrálni kezdtem.

A többiek meghökkenve néztek minket.

-Hogy érted azt hogy meg van átkozva?-érdeklődött Niall

-Hmmmm-sóhajtott egy mélyet Louis majd a szemei ismét visszanyerték fokozatosan az eredeti színét.
 Úgy értem ezt hogy egy nagyon súlyos átok sújtotta a házat ami ránk nézve és a többi hozzánk hasonlókra nagyon veszélyes.Harry akár meg is hallhatott volna...Arról nem beszélve hogy megszegte az egyezményt és átlépte a határt.A határunkat.

-Mi ez az egész?Milyen átok?Milyen határ?Erről miért nem meséltél soha?És miért csak Harry tudod erről?-kapta fel a vizet Zayn és egy kicsit ingerülten kezdte sorolgatni a kérdésekeit.

-Jól van,nyugi haver.Mindent elmondok.-paskolta meg Zayn vállát nyugtatás képen majd helyet foglalt a vérvörös kanapén.

A többiek is helyet foglaltak Louissal szemben lévő másik óriás vérvörös kanapén.

-Hát akkor....hol kezdjem-kezdet bele - Hagyd majd én-ugrottam a segítségére

-Egyszer réges-régen körübelül 150 éve történt minden.Akkor még csak épp 34 éve voltam vámpír.Akkor találkoztunk először Louissal. Minden jó volt,minden szép.Megbeszéltük hogy együtt maradunk egy csapatban,mert az gondoltuk úgy könnyebb lesz a túlélés.Végül is igazunk lett.Még abban az évben,pár hónappal rá összefutottunk egy másik klánnal...csak hogy azok nem vámpírok voltak mint mi,hanem vérfarkasok...kötöttünk velük egyezséget...úgy mond megfeleztük az erdőt.A keleti része a mién a nyugati része az övöké.És a régi McCourt ház a határ vonal.Ha valaki közölünk átlépi a határvonalat.Szabad préda.Bármikor rátámadhatnak.Bárki.Bármikor.-hangzottak el a súllyal bíró szavak a számból.A levegő megfagyott körülöttünk.Érezni lehetett a feszültséget.És ezt a roppantó nyomasztó helyzetet Liam törte meg.

-De mi is utána abban az évben ismerkedtünk meg,nem?

-De,igen-válaszolt Louis-és az átokkal kapcsolatban..Az rá 5 évvel történt.A régi McCourt boszorkány elátkozta azt a házat.Az a ház vámpírokra és vérfarkasokra egyaránt ugyan úgy veszélyes míg a 16.hol eljövetelekor egy lány fel nem oldja.Legalább is így szólt a jóslat.-fejezte be és mintha mise történt volna felállt és elindult kifelé.

-És ezt nekünk eddig miért nem mondtátok el?-értetlenkedett Niall

-Mert nem akartunk senkit se veszélybe sodorni és eddig nem tűnt fontos információnak számotokra mert ti mindig az ellenkező irányba vadásztatok Harryvel az egyetemben a mai napig-mondta nyomatékosan Louis miközben kifelé sétált-elmentem,majd jövök-az ajtó becsapódott.Elment.

-Ez elég érdekes-mormogta Liam az orra alatt.

-Én még sose találkoztam Vérfarkassal.És ti?-kérdezte Zayn.
Látszott hogy a kíváncsiság fénye felgyúlt a szemében

-Én sem-mondtuk egyszerre a kórusban a többiekkel

-Ki akarja megnézni az új lányt?-kérdezte hirtelen Liam

Ő tőle ez nem megszokott viselkedés.Mindig meghúzódik.Ő úgymond Louis mellett a csapat agya.Sose cselekedik elhamarkodottan.De ez most másképp volt.Látszott rajta is a vágy hogy megtudja ki az új lány és szerintem a vérfarkasok is eléggé érdekelték őt.Legalábbis megmozgatta a fantáziáját milyen egy vámpír és vérfarkas harc.

-Én-mondta Niall és már indulásra készen becélozta az ajtót.

-Én is veletek tartok-mondta Zayn

-Akkor megyek én is-adtam be a derekam és megcéloztok a régi McCourt házat.

*Tara szemszöszöge*

*Csöngettek*
A szó szoros értelmében leestem az ágyról.

-MEGYEK-kiabáltam torkom szakadtából.

Igazából nem nagyon értettem hogy ki és mit akar itt nálam ilyenkor.

-Jesus-keltem ki magamból.Még csak reggel 7 óra volt.

Magamra kaptam egy fehér selyemből készült köntöst és elindultam a lépcsőn lefelé.Hát nem kis meglepetés ért.

-Szia-mosolyogtam kedvesen

-Szia,ez a tied a számla el van intézve-mondta hadarva a pizzás fiú és elindult a kocsija felé

-Várj!KI fizette ki?Legfőképp ki rendelte nekem?-rohantam utána miután leraktam a pizzát az asztalra a teraszon búslakodó asztalra

De pechemre nem értem utol.Hát ilyen az én szerencsém.Az anyám elhagy,,pontosabban egyedül hagy egy nagy házban most meg ez.Már csak a távolodó autót pillantottam meg ahogy sietve elhajt.
Szomorúan vizsgálva a tényeket visszamentem a teraszra és megnéztem milyen pizzát kaptam.
A kedvencemet,hawaiit jó sok kukoricával,de ekkor valaki a frászt hozta rám.