5.Fejezet

*Tara szemszöge továbbra is*

Azt hittem hogy ott helyben elájulok.

-Vá-vá-vámpírok?-rökönyödtem meg.

-Vámpírok.-erősítette meg Liam

-Remek-sóhajtottam el magam.

Kezdett forogni velem az egész hely.Le kellett ülnöm a lépcsőre mert különben tényleg elájultam volna ha nem teszem meg.

-Vámpírok?Ez hogy lehetséges?-kérdeztem csillogó szemmel.Őszintén szólva égtem a vágytól hogy megtudjam mi folyik itt körülöttem....mert egy dologban biztos voltam...hogy semmi sem véletlen.

-199 éve élek így...ebben az élet formában-kezdte el mesélni Louis aki hirtelen került elém.Legalább is a cipője.Képtelen voltam felnézni rá. - Tudod Tara a vámpírok hasonlítanak az emberekre.Sok mindenben.-mikor ezt kimondta leguggolt és felemelte az ajkam így szemkontaktusba merültünk Gyönyörű ellenállhatatlan pillantása volt.A markában tartott.A rabja lettem.Újra elkezdett mesélni és továbbra is tartottuk a szemkontaktust - Kinézetünk hasonlít az emberekéhez,csak egy dologban tér el.Az ember számára mi csábítóak vagyunk,tehát a ti szemetekben sokkal szebbek és helyesebbek vagyunk.Mi is eszünk rendszeresen,csak nem éppen emberi ételt,hanem vért.Állatok vérét isszuk általában de vannak olyan társaink akik újszülöttek.Ők az első 150 évében tanulnak meg elszakadni az emberi vértől és ez egy nagyon hosszú kitartást igénylő feladat számukra pont mint Zaynnél.De ne aggódj!Tudni fogja kezelni az éhségét.-mondta és egy megnyugtató mosolyt eresztett felém,de továbbra is tartotta az ajkam így kényszerítve hogy a szemébe nézzek és ne a körülöttünk álló fiúkra.Egy kis szünet után újra mesélésbe kezdett. - A szemünk is más ha vérszagot érzünk vagy mérgesek dühöt állapotban vagyunk esetleg a neon lámpa fénynél.A szemünk színe az előbbi eseteknél vérvörös,az utóbbinál arany.Kétszer erősebbek vagyunk az embernél.Kétszer olyan gyorsan futunk mint egy gepárd.Szerintem ennyit elég most megtudnod.A többit majd később.-mosolygott rám és elengedte az ajkam,de még mindig a szemébe néztem.

Igaz nem sokáig.A pillantásom hamar áttévedt a mellettünk ácsorgó 4 fiúra is.Csodálattal tekintettem rájuk.Már nem féltem.Tisztán láttam.És mikor egy-egy fiúra ránéztem érdeklődve figyelték a tekintetem.

Az ikrek szülöttje vagyok.Tudásszomja éhezem.

-De akkor hogy jöttetek be a házamba...mármint nem vagyok hülye,láttam hogy a lábatokon,de erre van valami szabály nem de?-kérdeztem kíváncsian és a pillantásom visszakalandozott Louishoz

-Jól mondod.Egy idegen házba csak akkor mehetünk be ha kopogtatunk 1-et és elsőre kinyitják majd beinvitálnak minket.De ez a te esetedben más.-mondta Harry.Kicsit meglepődtem hogy nem Louis válaszolt..

-De miért?-kíváncsiskodtam.De lehet nem jól tettem.Erre a kérdésemre Harry elviharzott a távolba.Kicsapva maga után az ajtót ami ki is esett a helyéről

-Majd mi megcsináljuk-mondta egyszerre Zayn és Liam majd Zayn rám nézett és azt mondta hogy ennyivel tartozik nekem.

*Harry szemszöge*

Ahogy Tara megkérdezte hogy miért egyszerűen késztetést éreztem arra hogy elfussak.Úgy látszik az a mondás sem igaz hogy az idő mindent begyógyít. Egyeltalán nem igaz.Az idő nem gyógyít be semmit,csak megtanulunk a fájdalommal élni ami olykor-olykor elerősödik rajtunk és felszínre tör.

"Addig foglalkozz a másikkal,amíg él,mert mikor már nincs,akkor veszed észre a hiányát,hogy mennyire más,hogy nincs veled.Mikor elveszted azt,akit szeretsz egy világ törik össze benned,de tanulj meg felállni és tovább lépni.Na ez az,ami soha nem fog megtörténni,mert az emléknek a nyomait örökké magadon cipeled"

Lana szavai vízhangzottak a fejemben.Ő szokta ezt mondogatni nekem mikor az apukája meghalt...és milyen igaza volt.Csak...csak kár hogy meghalt.Még mindig fáj Lena hiánya.

Kiértem a kiáltó sziklára.Mi már csak így hívtuk.Az erdő sűrűjében lappangott.Az erdőben van egy hatalmas szakadék.Több száz méter mély és ez a kiáltó szikla az évek folyamán kitülemkedett.Mindig ide jöttem ha valami bántott.Lenával is ez volt a közös helyünk...

Gondolataimba merülve észre se vettem hogy leültem és csak lógattam a lábam.Még mindig a hajnali harmat illata volt mindennek.Hűvös volt mindenhol.A nap még csak felkelő félben volt,legalább is innen úgy látni.Pedig már kezdte megvilágítani az erdőt.

Az első sugarak a kezemre értek.Melegséget árasztottak.Pár pillanatra azt hittem hogy Lena fogja a kezem de mikor lepillantottam csak a napsugár volt az.Pedig ez az egész dolog már 60 éve történt.

Sose gondoltam volna hogy egy lányt is képes leszek szeretni mint őt...

*Louis szemszöge*

*McCourt ház lépcsőjénél még mindig*

-várjunk csak...-mondta Tara majd egy hatalmasat ugrott felfelé és beviharzott a nappaliba majd heves kutatásba kezdett.

Hirtelen fordult hátra és nagyon meglepődött.

-bocs...csak még meg kell szoknom-motyogta az orra alatt majd egy nagy könyvet rakott le az üveg asztalra

Remélem Harry jólvan.Tara a tudta nélkül felszakította a régi sebeket.

Lena is régen itt élt.Cseléd lány volt,de akkor még más évek jártak.Tara felmenői gazdagok voltak.Harry abban az időszakban élte 18-adszor a 19. életévét.Iszonyatosan szerelmesek voltak.Persze ezt a felmenők nem engedték mert Harry is a gazdagok csoportjába sorolták.Olyan szerelmet mint az övüké még nem láttam.Mikor a baleset történt és látta már nem segíthet Lenán akkor majdnem ő is öngyilkos lett mint a lány.Emlékszem,majdnem idegösszeroppanást kapott akkor.

Lehet beletelik egy kis időbe még megszokja hogy új lakója van a háznak..

A gondolataimból Niall szakított ki.

-és neked Louis mi a véleményed?-kérdezte

*Tara szemszöge*

Abban a nagy könyvben amit az asztalra tettem le a családfám volt.Még a takarítás közben bukkantam rá.Zayn összetörte a könyvespolcot így egy kis időbe került míg megtaláltam,de végül meg lett.

Niall előttem termet,letérdelt majd együtt kezdtük el tanulmányozni a könyvet.

-Hogy tudsz fejjel lefelé olvasni?-érdeklődtem

-Az évek során hozzászoktam,vagy nem tudom-válaszolta

Érdekes nekem sose ment.Majd lapozgatás közben elmosolyodtam mire Niall is elmosolyodott.Már nem is voltak annyira félelmetesek.Azt hiszem ezt az alkalmazó képességemet apukámtól örökölhettem.

Egyszer csak Zayn és Liam jöttek be.

-Elmegyünk megkeresni Harryt,nem jössz?-kérdezték Nialltól

-Nem hiszem hogy ez jó ötlet...neked mi a véleményed Louis?-kérdezte a szöszi a csapat vezértől

-Időre van szüksége.Hagyjátok.-mondta halál nyugodtsággal majd leült mellém és elkezdte vizslat a könyvet amiben kutakodtunk.

Bár eddig nem találtunk semmi érdekeset csak bál - és különféle események feljegyzéseit névvel ellátva.Majd hirtelen ötlettől fogva a könyv közepébe lapoztam és megtaláltam a családfám.

Érdekes volt.A lapok ott már régiek voltak.Óvatosan kezdtem végig húzni az ujjaim.De volt egy kis bökkenő.A szüleim nem találtam rajta.Csupa idegen ember volt számomra.Különféle nevek és fényképek.De senki ismerős...