1.Fejezet

-Nagyon sajnálom kicsim,de mindenkinek ez lesz a legjobb.Egy nap majd megérted hogy mit miért teszek..tettem.- mondta elhalkulva anya miközben a szemében egyre csak tolakodóbb könnyekkel küszködött

Én teljesen megsemmisülten álltam ott a bőröndjeim mellett és egyre csak távolodó autót néztem.Csak bámultam ki a fejemből mint valami értetlen kis fruska.Figyeltem ahogy a kocsink kereke kicsit kipörög majd sikeresen elindul...elindul...a távolba.

Lefagytam.Mi lesz most?Itt állok a semmi közepén.Elhagyatottan.Sebezhetően.A fejemben a gondolataim csak úgy cikáztak.Szinte már egymást lökdösték kifele.Mi lesz most velem?Hogy fogok egyedül boldogulni?Ki fog rám vigyázni?Ki fog velem maradni tomboló szélviharokban?Ki fog segíteni nekem ha valamiben elakadok?

A válasz pofon egyszerű.SENKI

-Senki.Senki sem...-mondtam ki a szavakat a végtelenségbe.Szám kiszáradt,szemem könnybe lábadt.Lábaim megremegtem és térdre estem.Az agyam még mindig nem tudta felfogni hogy mi is történik velem.Még magam se.Az üresség csak úgy tombol bennem.Kifogyhatatlanul tombol...Egyre többet és többet akar.

Hideg arcomon az első könnycsepp akadozva csurgott lefele utat taszítva magának.Nem telt bele sok idő,jöttek a társai is.Ott zokogtam a semmi közepén.Az elhagyatott területen,hol a madarak csiripelése hallatszik,pár mókus ugrálása ahogy próbál eljutni az egyik fáról a másikra és néhány ág reccsenése a szélben,az avar zümmögése és az én zokogásom.

Felhősödött.Nem tudom mióta térdelhettem a porban,de szerintem elég sok idő telt el.Erőt véve magamon felálltam,leporoltam a fekete gatyám,a hajam és a ruhámat megigazítottam majd megfordultam a tengelyem körül.

Eddig észre se vettem hogy milyen szép ház előtt hagyott az...a saját anyám.
Hófehér volt.A boltíveit díszes mintázat borította.Az ablakok felett is félkörben fodros minták foglaltak helyett.Az ablakok tiszták voltak,de belátni nem lehetett a csipkés függönyöktől.
Elől egy hatalmas terasz foglalt helyet rajta egy asztal szettel.A barna székek finom,csiszolt tapintásúak voltak.Ránézésre tudom.Hogy honnét?A nagypapám asztalos volt.Kiskoromban rengeteget figyeltem ahogy dolgozik szóval van némi érzékem az ilyesmihez.

Megfogtam a bőröndjeimet és felpakoltam őket a tornácra.A kérdés már csak az hogy hogy jutok be.Első felindulásból az ajtó előtt a "WELCOME" feliratú szőnyeg alatt néztem körül.
Jackpot.Meg van.Kinyitottam az ajtót és egy hatalmas elő tér fogadott gyönyörű fehér falakkal.

Az ajtó mellett egyből jobbra fogasok voltak.Ruha fogasok némi kabáttal.Kicsit beljebb merészkedtem és egyből kétfelé vezető ajtó nyílás volt,ajtó nélkül.Balra Egy gyönyörű nappali volt hatalmas piros bőrgarnitúrával.Itt a falak halvány zöldek majdhogynem türkiszkékek voltak,de az összes bútor le volt takarva,ahogy a falakon lévő festmények is és mindent a por uralma vont be.
Jobbra egy gyönyörű szoba volt.Nem is tudom minek nevezzem.Az is valami nappali féle volt de itt szép halvány sárga falak voltak.Itt is hasonló állapotok uralkodtak mint az előző szobában.
Felfelé egy hatalmas csiga lépcső nyúlt.Itt is fonom,csiszolt volt a fa.
A lépcső mellett egy kissé szűkebb folyosó vezetett hátra felé.A falakon itt a festmények nem voltak letakarva.

Ahogy a folyosó véget ért jobbra egy hatalmas konyha volt,modern felszerelésekkel.A kiváncsiságommal vezérelve lekaptam a hűtőről a hatalmas fóliát és kinyitottam.Hát nem az fogadott mint amire számítottam.Üres volt,akár csak a filmekben.Figyelmen kívül hagyva visszamentem és megnéztem hova vezet a rejtélyes folyosó.Egy nagy üveg ajtó állta hirtelen az utamat.Nehézkesen,de kinyitottam majd egy hatalmas,elkerített kertet pillantottam meg.

Televolt különböző virágokkal,de rengeteg rózsa volt.Piros rózsa.Itt is volt egy asztal szett,fehér kidolgozott műanyagból.Tisztára 1800-as évek.Mindenhol kidolgozott formák tekintettek vissza rám de itt is a rózsa kapott főkompozíciós helyet.Az asztaltól nem sokkal egy nagyon nagy medence volt.Hátrébb meg rengeteg virágos bokrok.

Visszamentem a teraszra és bepakoltam a bőröndjeimet majd figyelmesen kulcsra zártam az ajtót,majd a kulcsot a zsebem mélyére sülyesztettem megszokásból,csak úgy mint otthon.

Felmentem a kacskaringózós csigalépcsőn majd jobbra vettem az irányt.Egy ajtót véltem felfedezni és ahogy kinyitottam megpillantottam a régi szobám.Pontosan ugyan olyan volt.Az állam a padlót súrolta.A poszterek,a párnák és még a szekrényeim is a helyén voltak.Minden ugyan olyan volt mint a régi szobámba 2 különbséggel.Az egyik itt volt 2 plusz ajtó és az ablak elhelyezkedett egy ülő párkány tele párnákkal.
Az ágyam melletti ajtót kinyitottam és egy hatalmas gardrób fogadott.Persze üresen mert a ruháim még lent voltak.

Elindultam a másik ajtó irányába.Azt is kinyitottam.És egy csoda szép fürdő fogadott.Az ablak előtt volt egy gyönyörű kád aranyozott lábakkal.Balra a mosdó volt.És nem csak a kád előtt de a jobb oldali falon is hatalmas ablakok helyezkedtek el csodaszép fügönyökkel.A fal lila volt.Egyszerűen mesébe illő volt.

Ma annyi minden fogadott meglepetésként hogy jobbnak látom ha kipakolok és veszek egy meleg fürdőt.